Beszámoló a szakmai műhelyeinkről

Család- és gyermekjóléti szolgáltatás, családok átmeneti otthona

Áprilisban a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat a Vas vármegyei család- és gyermekjóléti központokat az óvodai- és iskolai szociális segítő tevékenységgel kapcsolatos tapasztalatok megosztására hívta meg műhelyére.

A beszélgetésen a szakemberek érintették a kezdeti nehézségeket, a létszámaik alakulását, a nevelési, oktatási intézményekkel való együttműködés tapasztalatait (fogadtatás, kiépülő együttműködések, jó gyakorlatok az egyéni és a csoportos foglalkozások terén, az ellátási terület sajátosságaiból eredő adottságok, melyekhez a szolgáltatás nyújtása során alkalmazkodni kellett, szülőkkel való együttműködés, kapcsolat).

A program második felében a dokumentáció vezetését beszélték át a szakemberek.

A műhely zárásaként megfogalmazódott az igény a további találkozásra, és különösen örültek annak vendégeink, hogy a műhely révén szakmai kapcsolataik bővültek.

Júniusban a Zalaegerszegi Család- és Gyermekjóléti Központ a Vas és Zala vármegyei család- és gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó intézmények, valamint a két vármegye családok átmeneti otthonainak munkatársait várta szakmai műhelyére, melynek témája a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek támogatási lehetőségei voltak.

A szakmai műhely meghívott intézménye, amelynek a témában alkalmazott gyakorlatát szerettük volna megismertetni a műhely vendégeivel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Fogadó Pszichoszociális Szolgálata volt.

A műhely első felében a Szolgálat munkatársának előadásából megismerhettük tevékenységüket, gyakorlatukat: széles körű ismereteket gyűjhettünk a szenvedélybeteg családokban élő gyermekek jellemzőiről, megküzdési/önvédelmi stratégiáikról, és a szenvedélybeteg család/családtag, mint környezet, gyermekek későbbi életszakaszaiban megmutatkozó hatásairól, és a hatásokat ellensúlyozni képes közeg jellemzőiről, a beavatkozás lehetséges eszközeiről a szakemberek részéről. Az elhangzott előadás és a Szolgálat szakmai munkájának vezérgondolata: „Rátalálni az elfeledettekre”.

A műhely második felében kerekasztal beszélgetésre került sor a Szolgálat két munkatársának vezetésével, amelynek kiindulópontja az előadáson levetített érzékenyítő, edukáló, figyelemfelhívó videó volt. A film által keltett érzésektől kiindulva a gyakorlati tapasztalatok megbeszéléséig jutott el a csoport.

A műhelyen lehetőség volt a Szolgálat ingyenes kiadványainak begyűjtésére, és szakkönyvek, módszertani eszközök vásárlására is.

A szakmai műhely különösen jól sikerült, a bemutatott módszerek, és a megteremtődött szakmai légkör vonatkozásában egyaránt. Az elhangzott információk gondolatébresztőek voltak, a szakemberek számára jó lehetőség nyílt az ismertetett csoportok, szakmai anyagok által a szolgáltatásaik bővítésére.

Idősek ellátása

A Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat májusban az időseket érintő alapszolgáltatásokban dolgozó intézmények munkatársait várta műhelyére, amelynek témája az időskorú személyek ellen elkövetett bűncselekmények: vagyonvédelem és kiberbiztonság volt.

A műhely rendőr alezredes előadója tájékoztatást nyújtott arról, hogy miről ismerhető fel a szabályos igazoltatás. Praktikus tanácsokat fogalmazott meg az idősek személy- és vagyonvédelmére vonatkozóan és néhány nagyon tipikus és gyakori csalást, bűncselekményt ismertetett részletekbe menően, kiemelve, hogy hogyan kerülhető el, hogy áldozattá váljanak az idős emberek. Előadásában javaslatokat fogalmazott meg a szociális szakemberek részére is, hogy hogyan tudják támogatni az idősek és családtagjaik biztonságra való törekvéseit.

A műhely zárórészében a résztvevő szakemberek megosztották egymással személyes tapasztalataikat, és az előadó szakemberrel beszélték át az esetek tanulságait.

Júniusban a Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyei Területi Szakmafejlesztési és Szakmatámogatási Központtal együttműködésben valósult meg a „Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a Gondosóra program együttműködési lehetőségei” című szakmai nap.

A találkozón a téma előadója a Belügyminisztérium munkatársa volt, aki készséggel válaszolta meg a szakmai nap vendégeinek kérdéseit is a témában, és tett javaslatot a működésre.

A szakmai nap zárásaként az érdeklődők intézménylátogatáson vehettek részt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Gondviselés Háza – Időskorúak Otthona Acsád intézményében.

Ugyancsak júniusban, a Zalaegerszegi Gondozási Központ szervezte meg nagy érdeklődést övező műhelyét, amely a demencia gondozó képzést, és a képzés tapasztalatait, valamint az intézmény demens részlegének működését mutatta be.

A szakmai műhelyen átfogó képet kaphattak az érdeklődők a demencia gondozó képzésről, az első csoport vizsga tapasztalatairól, és választ kaptak a képzéssel kapcsolatos kérdéseikre, tájékozódhattak a következő képzés indulásának időpontjáról.

A szervező intézmény demens részlegét vezető munkatársa pedig készséggel mutatta be munkájukat, a munkavégzés tárgyi feltételeit, alkalmazott szakmai módszereiket a demensek ellátása során.

Hajléktalanellátás

Áprilisban a Magyar Vöröskereszt Zala Vármegyei Szervezete Hajléktalanok Átmeneti Gondozási Központja szakmai műhelyén három vármegye szakemberei a téli krízisidőszak és az utcai szociális szolgáltatást biztosítók és végzők számára készült szakmai ajánlás gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól beszélgetett.

A téli hónapok benyomásai alapján megfogalmazták nehézségeiket, – együttműködés egészségügyi szolgáltatókkal; gépjárműpark elöregedése, a gépjárművek fokozott igénybe vétele; idősek, pszichiátriai kórképpel küzdők intézményi elhelyezésének nehézségei, addiktológiai problémával érintett, vagy korábban érintett igénybe vevők intézményi elhelyezésének nehézségei – kijejölve a fejlesztendő területeket is, és egyúttal hangsúlyosan jelent meg a beszélgetés során az egységes feladatellátás fontossága.

Elhangzott pozitív tapasztalat is az egészségügyi szolgáltatóval való együttműködésre, amelynek működésében a személyes kapcsolattartás, közvetlen kommunikáció és konzultáció tűnik meghatározónak, illetve a hajléktalan emberrel közvetlenül dolgozó, őt jól ismerő szociális szakember véleményének elfogadása, figyelembevétele.

Az egészségügyi szolgáltatókkal való együttműködésre, és az egészségügyi szolgáltató tevékenyégére vonatkozóan a szakmai ajánlás mellékletében szereplő eljárásrend is megfogalmaz irányelveket. A szakemberek az egészségügyi szolgáltatókkal ennek való megismertetését hangsúlyosnak tartják, amelyben kénytelenek szerepet vállalni: felhívni a szolgáltató figyelmét az elkészült eljárásrendre.

Az ajánlás kapcsán tisztázásra került a vezetendő dokumentáció köre, és a dokumentáció naprakész vezetésének jelentősége, és felmérték a szakemberek a nyújtott szolgáltatási elemek előfordulásának gyakoriságát a gyakorlatukban.

A szakmai műhelyen igényként merült fel a hajléktalanellátók, szociális szakemberek azon meglévő ismereteinek frissítésére, aktualizálására, amelyek rendelkezésükre állnak a „hajléktalan karrier” kialakulásával kapcsolatban.

Májusban – már hagyományként -a Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyei Területi Szakmafejlesztési és Szakmatámogatási Központtal együttműködésben valósult meg a hajléktalanellátás területén a téli krízisidőszakot lezáró szakmai napunk.

A szakmai nap célja a téli krízisidőszakkal kapcsolatos tapasztalatok átadása, valamint a területet érintő aktualitások bemutatása volt.

A szakmai nap első előadója, Balatoni Ágnes, a Közép-Dunántúli Regionális Diszpécserszolgálat vezetője beszámolt a krízis időszakot érintő bejelentések számáról, valamint az elhelyezéssel kapcsolatos hívásokról és a krízisautó kiszállásokról a térségben. Továbbá prezentációjában egy átfogó képet adott a téli krízisidőszakban felmerülő problémákról és azok kezelésében érintett szervezetek munkájáról a Közép-Dunántúli Régióban. Az előadásában kitért az alkoholos befolyásoltság által okozott helyzetek kezelésére, különösen a mentőszolgálat és a rendőrség beavatkozásaira az ittas személyek esetében. A törvényi hátteret is ismertettette, például a mentőszolgálat kötelezettségét az ittas személyek egészségügyi intézménybe szállítására, ha azok magatehetetlen állapotban vannak. Előadásában további problémákat is felsorolt, mint a női férőhelyek hiánya, megélhetési gondok, bántalmazás és a külföldi állampolgárok ellátásának kérdése.

A második előadásban Kardos Ádám, a Nyugat-Dunántúli Regionális diszpécserszolgálat vezetője, a Vas és Zala Vármegyei Területi Szakmatámogatási Rendszer munkatársa a Nyugat dunántúli régió vonatkozásában összegezte az elmúlt téli krízisidőszak tapasztalatait, továbbá beszámolt a krízisautó szolgálatok működéséről is: az utcai bejelentések változó tendenciát mutattattak, a legtöbb bejelentés januárban érkezett. A december és január hónapokban magasabb volt az igény az azonnali elhelyezésre. A kiszállások számában látható, hogy a három vármegye közül Győr-Moson-Sopron vármegyében történt a legtöbb kiszállás. A város-vármegye megoszlás azt mutatja, hogy a nagyobb városokban, mint Győr és Szombathely, több volt a kiszállás az érintett időszakban.

Harmadik előadónk, Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani vezetője, a résztvevőket a „Február Harmadika” adatfelvétel eredményeiről tájékoztatta az alábbiak szerint:

Februárban a Menhely Alapítvány immár 26. alkalommal végezte el éves adatgyűjtését. Ebben az évben a kutatás nem kapott támogatást, így a résztvevő szociális munkások és segítők szimbolikus díjazásban sem részesültek. Ennek ellenére 45 településről összesen 4904 hajléktalan ember válaszolt a kérdésekre. Az idei adatfelvétel alapján egyre több az idős, beteg, munkaképtelen ember a hajléktalanok között. Tíz hajléktalanból négy elmúlt 60 éves, és minden tizedik 70 év feletti. A hajléktalanok között kevesen vannak 40 évnél fiatalabbak, közülük sokan állami gondozásból kerültek ki. Az állami gondozottak körében magas a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezők és a romák aránya. A hajléktalanok 60%-ának, a nők közel 80%-ának van gyereke. A válaszadó hajléktalanok átlagosan havi 69.000 forintból élnek. A Február Harmadika Munkacsoport azt tervezi, hogy idén októberben Európai Uniós forrásból egy, a februárinál nagyobb adatgyűjtést valósít meg a hajléktalan emberek körében.

A negyedik előadásban Kardos Ádám röviden ismertette a hajléktalan munkacsoport által készített Éjjeli Menedékhelyek szakmai ajánlását. A szakmai ajánlás célja a szolgáltatások alapvető standardjainak meghatározása, a célcsoportra szabott ajánlások kialakítása és a szolgáltatási elemekre vonatkozó részletes javaslatok kidolgozása. Továbbá az ajánlás részét képezi a szolgáltatás megvonásának szabályozása, szakmai és infrastrukturális minimumfeltételek, valamint dokumentációs és házirendi javaslatok is.

A fő kihívások között szerepel az ellátás sokszínűségének megőrzése, az országos alkalmazhatóság, az emberi méltóság kiemelt figyelembevétele és a szakmai konszenzus elérése. Az előadó részletesen ismertette az éjjeli menedékhelyek szociális szolgáltatások rendszerében betöltött helyét, jogszabályi kereteit, a célcsoportokat, és a nyújtott szolgáltatásokat. Az éjjeli menedékhelyek jellegzetessége, hogy nem biztosítanak tartós bentlakást, a jogviszony napról napra újul meg. Az ellátás specifikus igényekhez igazodik, és az integrált szociális munka részeként az ellátottaknak egyéni, szükséglet-alapú támogatást nyújt.

A szakmai találkozó végezetül Maróthy Márta, a Hajléktalanokért Közalapítvány, Közalapítványi Iroda irodavezetője az ÉMH szakmai ajánlásával kapcsolatos reflexiójával kerekasztal beszélgetést indított el a hajléktalanellátásról. Reflexiójában elmondta, hogy az éjjeli menedékhelyek fő feladata, hogy kríziselhelyezést biztosítson rászoruló hajléktalan emberek számára. A menedékhelyek rendeltetésszerű működési keretében ideális az lenne, hogyha maximum 60 napig tartózkodnának csak menedékhelyen a rászorulók, azonban sokan jóval tovább igénybe veszik a szolgáltatást. A szakmai ajánlásban megfogalmazott speciális szolgáltatások tárgyalása szükséges lehet, mert az éjjeli menedékhelyek jelenlegi gyakorlata, a speciális szolgáltatási formák szükségességét mutatja, viszont a menedékhelyek rendeltetésszerű működésének esetében nem lenne szükség a speciális szolgáltatásokra, mert azokat a rászorulók más ellátási forma keretében kaphatnák meg.

Fogyatékos személyek bentlakásos ellátása

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Gondviselés Háza – Fogyatékosok és Időskorúak Otthona Ivánc folytatta megkezdett műhelysorozatát júniusi műhelyével.

A szakmai műhely célja volt, hogy hangsúlyozzuk: az esetmegbeszélés, mint módszer, milyen jelentőséggel bír a lelki egészség védelmében, miként növeli a szakmai hatékonyságot, hogyan segít felismerni a túlzott érzelmi bevonódást, miként csökkenti a kiégés kockázatát?

A műhely előadója, szakmai vezetője és moderátora Koncz Hédy, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Országos Módszertani Munkacsoport módszertani munkatársa volt.

A bemutatkozó kör után a témát felvezető, interaktív előadás következett, melyben az előadó az esetmegbeszélés kialakulásának történetét ismertette Mary Richmondtól kezdve, Zilpha Drew Smith-en, Carl Rogers-en át, Alfred Kadushin-ig.

Az előadó kitért az esetmegbeszélés definíciójára, megismerhettük az esetmegbeszélés formáit és azt is, mi nem minősül esetmegbeszélésnek.

Megtudtuk, hogy az esetmegbeszélés nem feltétlenül nyújt kész receptet a megoldásra. Elsősorban arra világíthat rá, hogy mi miatt lehetnek elakadások, és milyen irány vezethet megoldáshoz az adott segítői szituációban.

Az előadásból megismertük a hatékony esetmegbeszélés feltételeit, megtanultuk, kik az esetmegbeszélés résztvevői és mik a feladataik, és megismertük az esetmegbeszélés horizontális és vertikális szakaszait.

Az elméleti alapok letételét követően a program interaktív műhelygyakorlattal folytatódott.

A műhelygyakorlat első részében „akváriumi” körülmények között került feldolgozásra egy konkrét eset, melyben az esethozó az MMSZE Országos Módszertani Munkacsoport vezetője, az esetvezető a szakmai műhely moderátora, a gondozónők, terápiás munkatárs és a foglalkoztatás szervező a műhely vendégei közül kerültek ki. A többi résztvevő megfigyelőként vett részt a műhelygyakorlaton. Az élményalapú, professzionális esetmegbeszélést, mint „strukturált találkozó”–t követően visszajelzést, önreflexiót adtunk, tisztázó kérdéseket tettünk fel a felmerülő problémával kapcsolatban.

Az interaktív műhelymunka második részében, három csoportban dolgoztunk, egy – egy általunk kiválasztott esettel, melynek során véletlenszerű „húzással” kerültek kijelölésre a résztvevők. Zárásként az esetfeldolgozások lépéseit beszéltük át.

A gyakorlati műhelymunka során a szakmai műhely vezetője felhívta a figyelmünket a leggyakoribb „csapda helyzetekre”.

Megértettük azt is, hogyan előzi meg az esetmegbeszélés a kiégés kockázatát: érzelmi tehermentesítést, szakmai támogatást jelent, fejleszti a problémamegoldást, csökkenti a tehetetlenség érzését, kompetenciafejlesztést jelent (A fejlődés érzése motiváló és védőfaktor a kiégéssel szemben.), segít a határok tisztázásában– a túlzott érzelmi bevonódás felismeréséhez segít hozzá.

A műhelygyakorlat során, ahogy az idő haladt előre, folyamatosan fejlődtünk a nondirektív segítő beszélgetések vezetésének, az esetfeldolgozás módszereinek elsajátításában, a konkrét problémák feltérképezésének képességében, a hallott szakmai jellegű nyelvi megfogalmazás készségében.

Falu- és tanyagondnoki szolgáltatás

Konzorciumi partnerünk, a Zalai Falvakért Egyesület, két műhelyére várta Zala és Vas vármegye falu- és tanyagondnokait, a fenntartók képviselőit.

A műhelyek két nagyon aktuális témát dolgoztak fel.

Májusban a biztonságos, szabályos, gazdaságos gépjármű-használat volt a fókuszban. A falu- és tanyagondnoki szolgálatok sokszínű feladatellátásának nélkülözhetetlen eszköze a gépjármű, a falugondnoki autó. Fontos, hogy újra és újra napirendre tűzzük ezt a témát és frissítsük az ismereteket, válaszokat adjunk kérdésekre, dilemmákra. Ez történt a Szentgyörgyváron megtartott programon. A program szakértője segített eligazodni a témában és felfrissítette a biztonságos, szabályos működéshez szükséges tudásokat.

Az előkészítés időszakában, még a meghívók kiküldése előtt jeleztük a falugondnokok, a fenntartók felé a gépjárművel kapcsolatos témát, egyúttal kértük, hogy a kérdéseiket írják meg, vagy mondják el telefonon. Számos kérdés, téma, eset, ügy fogalmazódott meg, és az előadás mindezekre fókuszált és reflektált. Az alapos és jogszabályokkal alátámasztott előadást követően és közben is választ kaptunk a felmerült kérdésekre.

A műhelyprogramon az előadó az alábbi témákat érintette: vezetői engedély, egészségügyi alkalmasság, alkalmassági vizsgálat gyakorisága, gyermekszállítás falugondnoki autóval, gyermekülés, ülésmagasító használata (KRESZ szabályok), biztonsági rendszerek használata, mozgásukban korlátozott személyek szállítása falugondnoki járművel (rámpa, rögzítési pontok, biztonsági öv), élelmiszer és ételszállítás szabályai, egészségügyi kiskönyv, áruszállítás szabályai, menetlevél és utas lista, meghatalmazás, megbízás a jármű vezetésére, utazás külföldre, nemzetközi zöldkártya, gumiabroncsok télen – nyáron, láthatósági mellény használata, elsősegélydoboz szavatossága, gyermekekkel külföldre történő utazás, eltérő nemzeti szabályozás a gépjárművekre, használatukra vonatkozóan.

A résztvevők hasznosnak, tartalmasnak, szakmainak és a kapcsolatokat kiépítését segítő rendezvényként ítélték meg a műhelyünket. Az előadó alaposan és körültekintően felkészült a témában, az előzetesen megküldött anyagok, kérdések, és személyes tapasztalatai is segítették ebben. Az előadó, aki gyakorló szakember, gyakorlott oktató, előadásmódja, széles látásmódja, tapasztalati tudása – remélhetően hosszútávon segíti a munkánkat.

Júliusban az online műhely témája a szakmai továbbképzések és az Online Jelentkeztetési és Képzésszervezési Felület (OJKF) használatának bemutatása volt. A műhely szakmai előadója a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet Képzési Igazgatóság Szociális Továbbképzés- Szervezési Iroda referense volt. A műhelyen az előadó bemutatta a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet Képzési Igazgatóságának felépítését, a továbbképzésekkel összefüggő SzCsM rendeletek módosításait és az Online Jelentkeztetési és Képzésszervezési Felület (OJKF) használatát. Az előadáshoz szemléletes, az OJKF felületet lépésről lépésre bemutató prezentáció is készült.

Szociális Továbbképzési és Szervezési Iroda feladata a 9/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendeletben előírt minősített kötelező, minősített munkakörhöz kötött, és minősített választható továbbképzések szervezése. A térségi irodák elérhetőségeit a prezentációban találja az érdeklődő.

A falu-és tanyagondnokok továbbképzési kötelezettsége a munkába állástól számítódik. A továbbképzési időszak tartama négy év. A képzések sikeres megvalósításához a képzési folyamat minden szereplőjének regisztrálnia szükséges az OJKF felületen. A rendszer a google chrome böngészőre van optimalizálva, a gördülősávok és legördülő menük teljes megjelenítéséhez javasolt e böngésző használata. A rendszer a freemail, citromail és egyéb helyi e-mail szolgáltatók címeit spamként kezelheti, ezért javasolt a gmail.com e-mail címek használta. Működési nyilvántartási számmal minden személyes gondoskodást végző személynek rendelkeznie szükséges, a falu- és tanyagondnokok esetében erre vonatkozóan bejelentési kötelezettsége a települési önkormányzat jegyzőjének van júliustól. A prezentáció 11-31. diája az OJKF felület használatát és a szükséges tudnivalókat mutatja be lépésről – lépésre.

Az előadást követően kérdések hangzottak el a PPT egyes kifejezéseinek pontosítására. Szó volt arról, hogy a továbbképzéseken teljesítendő pontok száma a munkavállaló besorolásától függ (60 vagy 80 pont). A működési nyilvántartási szám a munkavállaló személyéhez kötődik, a továbbképzésre jelentkezéskor az OJKF felület kéri ezt a számot, amely az azonosítást segíti. Érdemes figyelni arra, hogy a munkakörhöz kötött és a kötelező képzésekből szerzett többletpontok csökkentik a szabadon választott képzésből szerzendő pontok számát. De a szabadon választott képzések többletpontjai nem csökkentik a kötelező vagy munkakörhöz kötött képzésekből szerzendő pontok számát. A többletpontok nem vihetők át az egyik képzési ciklusról a következőbe.

Javaslatként hangzott el előadónktól, hogy a felmerülő kérdéseket lehetőség szerint e-mail-ban küldjék meg az érdeklődők, és a válasz is így fog érkezni.

Támogatott lakhatás

A támogatott lakhatás ellátás szakmatámogatásáért felelős Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Gondviselés Háza – Domb Otthon Zalaapáti két alkalommal szervezett szakmai műhelyt Vas és Zala Vármegyei szolgáltatók meghívásával.

Az első, Zalapátiban lebonyolított rendezvény középpontjában a támogatott lakhatásban az igénybe vevők közvetlen segítését végző munkakörben dolgozók munkája, feladata volt.

A műhely szakértője előadásában elsőként a kitagolás „örökségét” vázolta fel: a támogatott lakhatás szolgáltatásban dolgozók nagy többsége az ápolást-gondozást nyújtó telephelyen dolgoztak megelőzően, szakmai identitásukat az ott szerzett tapasztalatok határozzák meg. Ennek lehetséges következménye lehet, hogy a támogatott lakhatás valójában miniotthonként működik, ahol lassan alakul ki az egyensúly a támogatás és az önrendelkezés között, amely az igénybe vevő egyéni fejlődésének gátja lehet. A szakemberek döntései a korábban kialakult ismereteken, sztereotípiákon alapulhatnak, kevésbé jelenik meg a személyre szabott támogatás, jellemző attitűd lehet a lehetséges kockázatok minimalizálása. A szakértő bemutatta a támogatott lakhatás szolgáltatás alapelveit, tartalmukat, szembe állítva a működéssel, megfogalmazva egy-egy ponton az alapelvek érvényesülésének lehetséges nehézségeit.

Előadásában a szakértő a támogatott lakhatás szolgáltatás jogszabályban rögzített céljainak eléréséhez a szemléletváltást tartotta a legfontosabbnak, mind a közvetlen támogató szakemberek, mind a szolgáltatás vezetőinek szintjén.

A szakmai műhely második felében gyakorlati munkaként a szakemberek kisebb csoportokba szervezve készítették el az igénybe vevők közvetlen támogatását végző „segítő” ideális munkaköri leírását, nagy hangsúlyt fektetve a feladataikra.

Ezt követően a csoportok ismertették a munkaköri leírásaikat, amelyhez kötődően a részt vevők kérdéseket tehettek fel, észrevételeiket fogalmazhatták meg.

Az eközben kialakult kötetlen beszélgetés során bepillantást nyertünk egy-egy intézmény működésébe, napi tevékenységük szervezésébe, egy-egy konkrét probléma során alkalmazott egyedi megoldásra.

A pályázatban dolgozó módszertani munkatársak márciusban és áprilisban részt vettek a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet által szervezett workshopon, ahol a téma a szolgáltatások szakmai programja volt. Az itt szerzett ismeretek adták júniusban a szakmai műhelyünk egyik témáját. A tárgykörben az előadó érintette a szakmai program jogszabályi előírásait, és a dokumentummal kapcsolatos szakmai, módszertani ajánlásokat, kívánalmakat.

A szakmai programmal kapcsolatos ismeretek átadása előtt a műhelyünket befogadó Ezüsthíd Integrált Szociális Intézmény intézményvezetője mutatta be az intézmény szolgáltatásait, érintve a felmerült szakmai dilemmákat a támogatott lakhatás területén.

A műhely második blokkjában szakértőnk az egyéni szolgáltatási terv elkészítésének tapasztalatairól beszélt – a szakmai program és a szolgáltatási tevékenységek összefüggése mentén: a szakmai program, a munkaköri leírás és az egyéni szolgáltatási terv összefüggését, egymással való összhangjuk követelményét vázolta.

Ezt követően illesztette be a folyamatba komplex szükségletfelmérés jelentőségét, vázolva a szükségletfelmérés-tervkészítés-szolgáltatás-adminisztráció-térítési díj kiszabás folyamatának összefüggéseit, egymásra hatását. Előadásában ismertette azokat az alapelveket, amelyek a saját szakmai munkája tekintetében alapvetőnek tart.

Az egyéni szolgáltatási terv készítését négylépcsős folyamnak tekinti: célalkotás/megvalósítás ütemezése, akadályok és problémák megoldási terve, szerepek meghatározása/kockázatelemzés/ az első ütemezett tevékenységek elvégzésének facilitálása, cselekvés.

Előadása során saját szakmai tapasztalatait, komplex szükségletfelmérőkkel végzett közös munkája tapasztalatait is megosztotta. Ebben hangsúlyozta, hogy a szükségletfelmérés során nagy hangsúly kerül az igénybe vevővel felvett interjúra, amely a szükségletfelméréseken is tetten érhető.

Ezt követően az előadás, és a műhely gyakorlati része is a TL protokoll kiadvány egyéni szolgáltatási terv sablon „Komplex szükségletfelmérés alapján a felvett rövid- és hosszútávú célok elérése érdekében biztosított támogatás” táblázatának részletes értelmezésével/feldolgozásával folytatódott.

Ezt követően esettanulmány irányított feldolgozása történt az előadó által: anonimizált eseten keresztül, bemutatva a rendelkezésre álló felméréseket, szakvélemények tartalmát, majd következett a szolgáltatástervezés a releváns szolgáltatók megnevezésével, aztán a szolgáltatási tartalom egyénre szabott megalkotása: lebontva tevékenységekre és megnevezve az azokért felelős munkaköröket.

Több ellátást érintő szakmai műhely

Tavaly decemberben jó hangulatú, nyitott és inspiráló szakmai műhely alakult ki a hajléktalanellátásban, pszichiátriai betegek ellátásában, és a szenvedélybetegek ellátásában dolgozó szakemberek részvételével, amely a találkozó folytatására ösztönözte munkatársainkat.

Így májusban az érintett szakemberek ismét meghívást kaptak műhelyünkre, amelyet „A pszichiátria jelentősége az addiktológiában” címmel hirdettünk meg.

A műhely első programpontjában szakértőnk „A pszichiátriai és az addiktológiai problémák együttes megjelenése, egymásra hatása” című előadását hallgathattuk meg az alábbi főbb pontok mentén:

• a szenvedélybetegség fogalma, kialakulásának állomásai, a rendszeres szerhasználat következtében fellépő tolerancia, szenzitizáció, keresztfüggőség,
• szerfüggőségre hajlamosító tényezők,
• a pszichiátriai betegségek és a szenvedélybetegségek gyakori együttes jelentkezése,
• az alkoholbetegség, annak pszichés, szociális és szomatikus következményei,
• alkohol megvonási szindrómák és tüneteik,
• a drogfogyasztás megjelenése a fiatalok között és a felnőtt populációban – felmérések és eredményeik,
• drog indukálta pszichózis,
• a függők kezelésének nehézségei (személyiségből fakadó, környezeti (családi) faktorok, ellátórendszeri akadályok),
• a kezelésre motivált függő.

A szakmai műhely következő programpontjában két eset ismertetésén keresztül mutatta be a szakértő, hogy az addiktológiai problémával küzdő mikor/hogyan kerül az egészségügyi ellátórendszer látókörébe, amíg a látókörében van, milyen típusú betegellátásban részesül, és az esetismertetésből kiderült, hogy a beteg kezelése során milyen információk derülnek ki az egészségügyi szakemberek számára az érintett családi hátteréről, életvezetési nehézségeiről, az ellátórendszer egyéb szereplőinek belépéséről, tevékenységéről a segítő/támogató folyamatba.

Ezt követően a szakértő a szakemberek kérdéseire válaszolt. A kérdések a rehabilitáció kérdéskörét érintették.

A műhely a szociális-, és a család- és gyermekjóléti szolgáltatás területén dolgozó szakemberek beszélgetésével zárult, ahol az egészségügyi és a szociális ellátórendszer együttműködése volt a téma – esetkonferenciák, esetmegbeszélések szervezése egészségügyi szereplők meghívásával -, az ellátások önkéntes igénybe vételének következménye, az ellátásba nehezen/egyáltalán nem bevonható kórképpel rendelkezők és a megsegítés/megsegíthetőség kérdésköre (belső motiváció hiánya, a belső motiváció kialakítása). A beszélgetés érintette a jelzőrendszer működését is – amely a felnőttekre is vonatkozik -, kiemelten ebben a család -és gyermekjóléti szolgáltató szerepét, aki fogadja a jelzéseket.

A műhely zárását követő kötetlen beszélgetés során a belső motiváció kialakítását segítő módszerek, eszközök, technikák megismerése iránti érdeklődés került a középpontba.

Pszichiátriai bentlakásos ellátás

Különleges műhelyen vettünk részt júniusban a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Intaházai Telephely Szociális Részlegén, amely a szakmai találkozónkat befogadta, és amelynek munkatársai aktívan hozzájárultak a program kialakításához és lebonyolításához.

A műhely dr. Nagy László, a befogadó intézmény vezetője, osztályvezető főorvosa előadásával kezdődött. Az alternatívnak mondható intézménybemutatásnak köszönhetően bepillanthattunk az intézmény működésébe, megérthettük a szakmai munkát meghatározó szempontokat, hangsúlyokat. Láthattuk, hogy az intézmény tárgyi adottságai „csak” a keretet adják a szakmai munkának, a lényeg az igénybe vevőkkel folytatott szakmai munka, az a terápiás közeg, amelyet az intézmény munkatársai eszközeikkel,

módszereikkel megteremtenek. Ez a terápiás közeg az, amely a gyógyítás/gondoskodás alapját adja az intézményben.

A műhely második programpontjaként megnéztünk, egy, az intézményben forgatott, Cryene Donovan című dokumentumfilmet (Németh Dénes rendezése) egy disszociatív személyiségzavarral küzdő fiatal nőről. A film a fiatal nő intézményben töltött napjait, betegségével kapcsolatos küzdelmeit mutatja be. A film optimális szemléltetője volt az intézményben folyó szakmai munka alapjait meghatározó orvostudományi elveknek, az intézményben kialakított terápiás közegnek, az ott folyó szakmai munka gyakorlatának.

Az esemény harmadik részében színjátszócsoporttá, nézőközönséggé alakultunk. A színjátszás is terápiás eszközként jelenik meg az intézmény életében. Megismertük a foglalkozások/találkozók felépítését, az irodalom és az élet művészetének kapcsolódását. Vállalkozó kedvű munkatársunk szellemes improvizációs gyakorlatban vett részt, vendégeink pedig nézőként élhették át a színjáték befogadásának felszabadító, mulatságos, gyógyító élményét.